Szérumbiomarker a terápia hatékonyságának megítélésére?

Egy új tanulmány szerint a genomiális szekvenálás módot adhat az adjuváns terápia rétegződésének finomítására a reszekált lokalizált világos sejtes vesesejtes rákban (ccRCC) szenvedő betegeknél.

A tüdőrák a legnagyobb halálozású tumortípus szerte a világon, melynek kedvezőtlen halálozási adataiért jórészt az tehető felelőssé, hogy késői stádiumban kerül sor a diagnózis felállítására, amikor a rendelkezésre álló kezelési módszerek már rosszabb terápiás eredményeket ígérnek. A korai felismerés és kezelés jelentőségét az is hangsúlyozza, hogy a tüdő rosszin­dulatú daganatainak incidenciája továbbra is emelkedő tendenciát mutat.

Az előző évtized onkológiai áttörése kétségtelenül a rákbetegségek im­munológiai alapú kezelése, mely új reményeket csillantott fel a betegek és orvosaik előtt. Az immunellenőrzőpont-gátló (checkpoint inhibitor) gyógy­szerek egyre több különböző típusú rákban, többek között melanomában, tüdőrákban, hólyagrákban és számos egyéb onkológiai megbetegedés­ben szenvedő ember számára nyújtanak életmentő beavatkozást. Az immunoonkológiai készítmények alkalmazását egyrészt drágaságuk, más­részt az a tény hátráltatja, hogy egyelőre nem vagyunk képesek megjósolni, kiknél fog beválni az adott szer, és mely betegeknél nem.

Az intravénás szöveti plazminogén-aktivátor (tPA, tissue-type plasminogen activator) az akut ischaemiás stroke standard terápiája. A nagy artériák proximális elzáródásai esetében azonban a rekanalizációs arány meglehetősen alacsony. bár a metaanalízisek tanúsága szerint az endovaszkuláris thrombectomiával (EVT) nagyobb arányban érhető el sikeres rekanalizáció, mint tPA adásával, akut stroke eseteiben az első választási lehetőség továbbra is az intravénás tPA-kezelés. ennek oka részben az, hogy a tPA viszonylag biztonságos, és gyorsabban alkalmazható, mint az EVT, másrészt az, hogy nem állnak rendelkezésre olyan markerek, melyek alapján pontosan kijelölhető lenne a betegek azon csoportja, akiknél az intravénás tPA-terápia nem eredményez rekanalizációt.

Stabil HF-ben szenvedő betegek bevonásával végzett prospektív vizsgálat­ban szuboptimális HR-kontrollt figyeltek meg szinuszritmussal kísért HFrEF eseteiben, függetlenül a béta-blokkolók alkalmazásától. Az eredmények aláhúzzák, hogy ebben a betegcsoportban nagyobb figyelmet kell fordítani a szívfrekvencia kontrolljára.

A sclerosis multiplex prevalenciája Nyugat-Európában és Észak-Amerikában körülbelül 1/1000, incidenciája 5−10 új eset/100 000 lakos évente. Svájcban körülbelül 10 000 sclerosis multiplexes beteg él.  

BEVEZETÉS

Az elmúlt évtizedben a myeloma multiplex kezelése gyökeresen megváltozott, számos új támadáspontú gyógyszer került forgalomba.

Az immunválasz egyes negatív szabályozó mechanizmusait, az ún. ellenőrzőpontokat célzó ellenanyag-terápiával jelentős sikert értek el többféle daganattípus esetén. Az összefoglaló fókuszában a citotoxikus T-limfocita-asszociált antigén-4-et (cytotoxic T lymphocyte-associated antigen 4, CTLA-4), valamint a programozott sejthalál protein-1-et (programmed cell death protein 1, PD-1), illetve ligandumát (PD-L1) gátló antitestek állnak, az ezekkel kapcsolatos preklinikai és klinikai tapasztalatokat tárgyalják a szerzők.

A COPD 2011-ben bevezetett új GOLD súlyossági besorolása a hagyományos spirometriás értékeken túl figyelembe veszi a betegek tüneteit és a korábbi exacerbációkat. A közlemény szerzői az USA-ban alapellátásban gondozott 445 beteg adatait kohorszvizsgálat keretében dolgozták fel.

International Journal of COPD, 2015. július